Sztepp cipő

Sztepp cipő

vásárlása Budapesten

 

 

Sztepp cipő-t is tanácsos szakboltban megvenni, miután több fajtát is felpróbáltunk, hiszen itt is több minden befolyásolhatja döntésünket:

 

  • szín,
  • forma
  • vagy stílus.

 

Anyagát tekintve készíthetik vászonból, műanyagból, fából és természetesen bőrből.

A profik a bőr, oxfordi stílust használják, a kezdők általában a Mary Jane-nek nevezett sztepp cipővel kezdik a tanulást.

 

Van:

 

  • sarkas
  • és sarkatlan változat.

 

Aki az előbbi mellett dönt, annak számolnia kell azzal, hogy nehezebb lesz egyensúlyozni, mert a lábujjak és a talppárna fogja cipelni a súly nagy részét.

A tapasztaltabbak a balettnél ismert módon osztott talpú cipőt viselnek, ami rugalmasabb mozgást tesz lehetővé.

S nem utolsósorban ebben már a bonyolultabb lépések megtétele sem okozhat problémát.

Sztepp cipő vásárlás során érdemes kísérletezni a formákkal és a kopogás hangzásával, idővel pedig már magunktól is megtanuljuk kiválasztani a számunkra ideális fazont.

 

Stílus

 

Ahogy korábban említettük, négyféle anyagot használnak a gyártók:

 

  • bőrt,
  • műanyagot,
  • vásznat
  • és fát.

 

Mondani se kell, mennyire fontos sztepp cipő esetében is a méretezés.

Ha bizonytalanok vagyunk, inkább kérjünk segítséget.

A boltban úgyis fogják tudni, hogy a bemondott utcai méret nem azonos azzal, amire szükségünk van.

Persze a lábfej anatómiája is befolyásolja a méretet, alig maradhat hely az ujjaknál, ezért ha nincs fél szám, inkább a kisebb mellett döntsünk, a használat úgyis tágítani fog rajta.

Ne spóroljuk meg az időt, ha nem vásárolunk ugyanis jót, annak a szteppelés lényege, a kopogás látja kárát: nem lesz pontos és tiszta.

 

A kopogás

 

A sztepp cipő vásárlásánál a méret mellett legalább olyan fontos a kopogás is, ami lényegében a tánccipő lelke, lényege.

Aszerint soroljuk kategóriákba az egyes típusokat, hogy a fémlemezeket a talpon hány csavar tartja.

Sőt, a csavarokon is lehet állítani, hogy más és más kopogást idézzünk elő.

A profik már tudják, mit kell csinálni: szűkítik vagy tágítják a csavarokat, ezáltal megváltozik a kopogás hangzása is.

Bár a leggyakoribb a három csavaros rögzítés, a tanulás és használat során úgyis a táncosok fogják meghatározni, melyik típust részesítik előnyben.

 

Tisztítás

 

A többi tánccipőhöz hasonlóan a sztepp cipőt is ápolni kell, ráadásul a talpra rögzített fémlemezekről sem szabad elfeledkezni.

Talán mondani se kell, hogy mindegyik használat után meg kell tisztítani a lábbelit a rárakódott szennyeződésektől, még akkor is, ha nem hetente háromszor van használatban.

Néhány alkalom után már rutinosan fog menni a tisztítás, amivel ki lehet tolni a cipő élettartamát.

 

  • Elsősorban arra kell figyelni, hogy kiszárítsuk rendesen a cipőt!

 

Különösen bőrnél igaz ez, hiszen a nedves bőr kitágul, s utána már a formája se lesz ugyanolyan, veszít rugalmasságból és tartásából.

A nedvesség mellett a kellemetlen szagoktól is meg kell szabadulni. Talpbetét használata segíthet, vagy a régi módszer: szódabikarbónát kell a cipő belsejébe szórni.

Elég, ha reggel rázzuk ki a maradékot, majd egy puha ruhával kitöröljük a cipőt.

Másodsorban az anyag tisztaságát kell fenntartani.

Nedves ruhával töröljük le a koszt és a port a felső részről, majd szárítsuk ki.

Ez a lépés nagyon fontos ahhoz, hogy még sokáig élvezhessük a táncot cipőnkben.

Tanácsos cipőszappan használata vagy bőrápolóé, melyek tisztító és puhító anyagokkal vannak dúsítva (például méhviasszal vagy glicerinnel).

 

Végül néhány szó a lemezekről:

 

ajánlott időről időre megnézni, hogy a cipőn nem lazultak-e ki a csavarok.

Ne sajnáljuk az időt ennek megvizsgálására, mert a lemezek nagyon egyszerűen leválhatnak, s akkor a padló mellett a láb is sérülhet.

 

Célszerű ellenőrizni a szögeket is.

 

Ha eltörtek, haladéktalanul cseréljük ki azokat újakra.

Ha pedig ragasztott lemezek vannak a cipőnkön, akkor a ragasztást kell megnéznünk.

 

Története

 

A sztepp tánc meglehetősen keverék műfaj, több stílusból tevődik össze.

Az ősi ritmusok még a 17. századra nyúlnak vissza, amikor Amerikában a rabszolgák – miután megtiltották nekik a dob használatát – lábukkal próbáltak kommunikálni egymással.

A lábbal való kopogás tulajdonképpen a „jig”-elés.

A 19. században ír és angol bevándorlók a fapapucsos táncukat adták hozzá az afroamerikai lépésekhez, ezek lényegében együtt hozták létre a mai sztepptáncot, mely a század végén jelent meg először a színpadokon zenés-táncos darabokban.

A jellegzetes, vasalt sztepp cipő csupán a 20. század első évtizedében bukkant fel, s néhány évtized múlva már az egész világ szteppelni akart.

 

Önálló táncműfaj lett a sztepp tánc, melynek számos világhírű képviselője volt.

 

Egy idő után egyetlen színdarab vagy musical nem készült úgy, hogy valaki ne szteppelt volna benne.

A műfaj koronázatlan királya, legvirtuózabb képviselője Bill Robinson.

A legelső sztepp cipőkre talán rá se ismernénk.

A táncosok bakancsszegeket vagy egycentes érméket ütöttek fel a talp két végére, hogy megkapják a táncra oly jellemző kopogó hangzást.

Ezelőtt falemezt használtak még a bőrcipők talpán, de aztán a szegek után villámgyorsan elterjedt a fémlemezek használata.

Robinson megjelenésével a sztepp cipő is beírta magát a köztudatba.

Hosszú évtizedeken keresztül a sztepptánc kitörölhetetlen része lett a filmkánonnak.

Mindenki imádta a kopogó lépésekből álló látványos koreográfiákat, no és persze a különleges öltözetet.

Fred Astaire és Ginger Rogers felejthetetlen kettőse több filmben is maradandó élményt szerzett a nézőknek.

 

Nem csupán úgy tűnt…

 

…hogy szinte a föld fölött járnak, de mindenki emlékezett arra is, hogy mi volt a lábukon.

Nem csoda, hiszen senki nem tudta levenni a szemét a kopogó sarkakról.

Astaire táncát szinte bárki felismerné, ha nem mutatnák az arcát, de Ginger ezt csak még jobban tudta fokozni, hiszen magas sarkúban ropta végig táncot.

Ráadásul úgy, hogy nagyon sokszor vérben úszott a lábfeje az iszonyú fizikai munkától.

A sztepp tánc annyira megbűvölte az embereket, hogy sokan elkezdtek órákat venni.

A rajongás érthető, hiszen már néhány alapmozdulat elsajátítása után látványos eredményeket lehet elérni.

Pár kopogás, és megnyertük magunknak a közönséget.

A filmek, musicalek, táncdarabok felívelése ezért maga után vonta a sztepp cipő iránti hatványozott érdeklődést.

A nagyfokú kereslet új formák kialakítására sarkallta a gyártókat.

 

Mint sok más tánccipő esetében…

 

…itt is a bőrtalpú az elsőszámú kedvenc, pláne kezdőknek.

A gumiból készült talpat tanácsos elkerülni, mert könnyed odaragad az ember a talajhoz.

Létezik vászon sztepp cipő is, ami olcsóbb, mint a bőr, de érdemes hosszú távú befektetésként tekinteni a cipőre, ezért a bőr mindenképpen jobb megoldás.

Ma már abszolút állíthatók a lemezeken lévő szögek, de kezdők ezzel még egy darabig úgyse foglalkoznak.

Várható volt, hogy a sztepp tánc előbb-utóbb beveszi a Broadway várát, ez az 1960-as évekre meg is történt.

29 évvel később pedig újra szintet lépett a sztepp cipő: Gregory Hines a filmtörténetben először elektromos topánban táncol.

E bravúros készülék Al Desio nevéhez fűződik, aki elektromos átadókat helyezett a cipőbe, és szintetizáló készülékek segítségével Hines minden lépésekor egy új hangot lehetett hallani.

.

<<< vissza a Belmove női tánccipő bolt főoldalra

.