Latin tánccipő


Női latin tánccipő

 

A női latin tánccipők legfontosabb jellemzője, hogy nyitott az orr részük.

Akár a standard tánccipőknél, itt is jellemzően a test- vagy bronz-szín a preferált versenyek alkalmával, azon kívül számtalan árnyalat közül lehet válogatni.

 

 

Szaténból készülnek és pántosak, melyek olykor az egész lábfejet körbe ölelik.

A sarok inkább magas, 6,5 vagy közel 8 centi.

Valamennyi tánccipő közül a latin cipőnek van a legkevésbé szilárd sarka, mivel a lépések általában a talppárnán történnek.

Nagyon alkalmasak kezdők számára, mert akár standard táncot is lehet bennük tanulni, fordítva viszont ez nem mondható el.

A standard tánccipőben ugyanis nem lehet spiccelni, nem tudnak olyan szabadon mozogni az ujjak.

Aki csak egy párra ruházna be, vásároljon latin tánccipőt!

 

Férfi latin tánccipő

 

A férfi latin tánccipőnek általában 4-5 centis sarka van, fekete bőrből készül, bizonyos esetekben azonban más színeket is használnak a gyártók.

A standard tánccipővel ellentétben ezekben a lábbelikben inkább a talppárnán lehet jól előre lépni, a rüsztnél pedig nagyon rugalmasak, hogy lehessen spiccelni.

Olykor még a nők is ezt használják gyakorlócipőnek, mert könnyűek a lábon, és még sarkuk is van.

 

 

 

Milyen anyagból készül?

 

A standard és latin tánccipők többféle anyagból készülhetnek: közönséges bőrből, szintetikus bőrből, lakkbőrből és szaténból.

Általában a bőr és a szatén a legnépszerűbb a táncosok körében; mindegyiket más miatt kedvelik.

A versenyek persze megszabnak bizonyos határokat, de azonkívül a személyes ízlés dönt.

Vásárláskor figyelembe kell venni a használat célját, gyakoriságát, az ápolást, no és persze az esztétikumot.

 

 

 

A bőrből készült lábbeliket nagyon egyszerű tisztítani, általában nem vágnak be sehol, viszont nem szívják úgy a nedvességet.

A bőr tánccipő kiválóan nyúlik, és összehasonlíthatatlanul tartósabb bármely más anyaghoz képest, ezért magasabb az ára is.

Külön kategóriát képvisel a lakkbőr, ami gyönyörű ugyan, de állandó figyelmet igényel a táncos részéről.

A többi bőrhöz képest merevebb tartású, amit a táncnál igencsak lehet érezni.

Ha mégis ezt választanánk, tánc előtt mindig kenjünk rá egy kis vazelint vagy ahhoz hasonló anyagot.

A szaténból készült standard és latin tánccipők bőr társaikhoz képest olcsóbbak, puhák, jóval színesebbek és remekül szívják a nedvességet.

Nagyon népszerű a táncosok körében.

 

 

Versenyek alkalmával a profik előszeretettel viselnek testszínűt vagy bronz árnyalatút a láb optikai meghosszabbítása miatt.

Testszínű necc harisnyával a láb szinte végtelennek tűnik, bár fekete necc esetében azért inkább fekete cipőbe bújnak a táncosok.

Érdekes, hogy régen a fehér szatén volt a legjellemzőbb, melyet a táncosok kedvükre festettek más színűre.

Ma már nincs erre szükség, hiszen a színpaletta minden árnyalatában pompáznak a latin tánccipők.

A szatén hátránya lehet, hogy gyorsan koszolódik, így a tisztítása kissé bonyolultabb a bőrhöz képest.

A gyors használódás miatt ráadásul hajlamos a puhulásra, valamint a formája elvesztésére, ezáltal kevesebb támogatást ad a lábnak.

 

 

Összességében elmondhatjuk, hogy esztétikum szempontjából a szatén vagy a lakkbőr anyag a legszebb, de minden mást figyelembe véve a közönséges bőrrel járunk a legjobban.

Könnyű tisztán tartás, tökéletes igazodás.

Külön említést érdemel a latin tánccipő talpa, amelyről rögtök kiszúrjuk, hogy nem közönséges lábbeliről van szó.

A talprészen ugyanis speciális hasított bőr van, ami megfelelő csúszást biztosít, ad egyfajta biztonságot a forgásoknál, csavaroknál, tehát mindenképpen jobban lehet rajta egyensúlyozni.

Ha megfelelően akarjuk elsajátítani a tánctechnikát, ne sajnáljuk magunktól a bőrtalpú tánccipőt, mert csak abban lehet megtanulni magabiztosan a lépéseket.

 

 

Fontos tudni, hogy nélkülözhetetlen az ápolása: minden használat után célszerű az erre a célra gyártott talpkefével felkefélni a bolyhokat.

 

 

Sarok fajták, méretek

 

A standard és latin tánccipők egyik legfontosabb része a sarok.

Természetesen minden részlet számít, főleg egy kezdő táncos esetében, de még a legprofibbak is kellő időt szánnak a próbára.

Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy mekkora sarka van a latin tánccipőnek.

Főleg a kezdő hölgyekre jellemző, hogy hajlamosak megvenni a legszebb, legcsillogóbb és legmagasabb sarkú topánkát.

Esztétikai értéke kétségtelen, praktikum szempontjából azonban félő, hogy nem megfelelő.

 

 

 

Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki bemegy az első órára, és az első lépésnél orra bukik, mert annyira magas a tánccipője.

Feleslegesen terheljük a lábat a túl magas sarokkal, ráadásul kényelmetlen lesz a tánctanulás során.

Óvjuk a lábunkat és a partner lábát is!

A magasság mellett fontos tényező a sarok felépítése: a két alapvető típus a vékony, illetve a kiszélesedő fajta, de érdemes megjegyezni a kubai (vagy spanyol) sarok nevét is.

A vékony sarok a talaj felé haladva keskenyedik, így erősen hasonlít a nők nagy kedvencére, a tűsarkúra.

A kiszélesedő sarok szintén keskenyedik először, de aztán a talaj felé újra szélesedik, ami által nagyfokú stabilitást garantál.

 

 

Nyilván elsősorban egyéni ízlés kérdése a sarokválasztás is, nem túlzás kijelenteni azonban az, hogy a kiszélesedő nagyon biztonságos.

A tömzsi kubai sarok a legtömörebb, ezért azt szokták javasolni gyerekek és kamaszok számára.

A sarok magassága is meghatározó az egyes tánctípusoknál.

Férfi standard tánccipőnél jellemzően kb. 2,5 centi a sarokmagasság, míg a latin tánccipőnél 3 és 4 centi közötti a magasság.

Utóbbinál az úgynevezett kubai sarkú tánccipőt használják, ami rendkívül stabil mozgást tesz lehetővé és kiváló a gyors lépések kivitelezéséhez.

 

 

Nőknél a profik a 6,5-7,5 centis magasságot preferálják, különösen a latin táncoknál, hogy meghosszabbítsák a lábukat.

Kezdő és hobbitáncosok mindenképpen válasszanak alacsonyabb sarkat (4-5 cm), a legfontosabb ugyanis az, hogy először megtanuljuk jól tartani a lábat.

S ha ez már megvan, utána jöhet a hozzászoktatás a sarokhoz.

Akinek pedig kijár a bokája vagy nem elég erősek a bokaszalagjai, mindenképpen alacsony, kubai sarkú tánccipőt válasszon, melynek vastagsága tökéletes stabilitást biztosít.

 

 

Pántok. Milyen legyen?

 

A sarkak mellett a pántok sokfélesége okozhat fejtörést, amikor tánccipőt vásárlunk.

Bár a pántok inkább a latin tánccipőre jellemzők, a standard tánccipőknél is van sima bokapántos vagy keresztbe pántos változat.

Csábító lehet a bebújós zárt cipő, de nem ajánlatos pánt nélküli cipőben táncolni, mert komoly veszélyeket rejt.

 

 

Egy rossz mozdulat vagy kilépés a cipőből, és máris megtörtént a baj.

Akárcsak a saroktípusnál, a pántoknál is alapvetően a személyes ízlés dönt, nem árt azonban figyelemmel lenni a láb anatómiájára.

Akinek magas a rüsztje, az valószínűleg kényelmetlennek találja a T-pántot, mert akadályozhatja a mozgást egyes lépéseknél, főleg spiccelésnél.

Akinek pedig különböző hosszúságúak az ujjai, nem fog sok pántosat választani, mert a kisebb ujjak beszorulhatnak a pántok közé.

Végezetül az is fontos szempont lehet, hogy – különösen magas rüsztnél – a nagylábujj ízülete fedve legyen, nehogy tánc közben kiszabaduljon az ujj.

Ezen segíthet például a pántok közötti háló.

 

 

Az alábbi latin tánccipő pánttípusokat használják leggyakrabban:

 

  • Egyszerű bokapánt:

 

A legalapvetőbb, legszimplább kötés a cipőn, ami a sarok egyik végéből a másikba fut.

Mind közül ez a pántfajta tartja legkevésbé a bokát, leszámítva persze a pánt nélküli cipőket, melyeket azonban egyáltalán nem tanácsos tánchoz viselni.

Aki az egyszerű bokapántot választja, keressen vastagabb fajtát.

A vékonyabb pánt ugyanis egyrészt elszakadhat a használattól, másrészt feleslegesen nagy nyomás alá helyezi a bokát.

 

 

  • T-vonalú pánt:

 

Ez is egy egyszerű bokapánt, itt azonban van egy plusz pánt, ami T-vonalban lemegy a lábujjig.

Ez a típus jól rögzíti a lábfejet a cipőhöz, és levesz némi terhet a bokáról.

A táncosok egy része erre a fazonra esküszik, mert anélkül lehet benne spiccelni, hogy a cipő eleje csúszkálna.

Ez persze függ a cipő rugalmasságától, illetve a lábfej izmainak erejétől.

Erős rüszttel kell ahhoz rendelkezni, hogy a táncos spiccelni tudjon a T-vonalú lábbeliben.

Sokszor maradhat rés a rüszt és a cipő között.

Hobbi táncnál ez nem számít, de versenynél vagy fellépésnél esetleg érdemes figyelembe venni ezt a szempontot.

 

 

  • Az X-pánt nagyon népszerű a táncosok körében, mert nagy stabilitást biztosít.

 

Két fő típusa van: boka körüli X-pánt, illetve a rüszt körüli X-pánt.

A boka körüli változat az egyszerű bokapánthoz képest kétszer akkor stabilitást és tartást ad.

A rüszt körüli fajta pedig még szilárdabb, hiszen a pántok szinte beleszögezik a lábfejet a latin tánccipőbe.

Ideális választás lehet kezdőbb táncosoknak, de előszeretettel választják azok is, akiknek bicsaklós bokája van.

Azért is jó választás, mert spicceléskor egymásra simul a lábfej és a cipő, így nem alakul ki rés, mint a T-pántnál.

 

 

  • Kettős X-pánt:

 

Itt kombinált változatról van szó, egyesíti magában ugyanis a boka, illetve a rüszt körüli X-pántot, hogy maximális biztonságot és stabilitást garantáljon, kicsit, mintha fűzős cipőt viselnénk.

Bár tovább tart a fel- és levétele a többihez képest, az eredményt figyelembe véve talán megéri a plusz energia.

Persze, aki „biztos lábakon áll”, maradjon nyugodtan a sima X-pántnál.

 

 

 

Tisztítás ápolás

 

Aki hosszú távra szeretne latin tánccipőt vásárolni, nem árt gondoskodni a tisztításról, ápolásról sem.

A tánccipő élettartamának meghosszabbítása nagyban függ tőlünk, és nem feltétlenül a használat, mint inkább a fenntartás miatt.

Minél többet foglalkozunk vele, annál később kell új párat beszerezni.

 

 

 

Az első feladat használat után a tánccipő kiszellőztetése, a nedvesség ugyanis az egyik legnagyobb cipőgyilkos.

Tegyük jól szellőző helyre a cipőt, és mindenképpen várjuk meg, amíg kiszárad.

Kiváló ötlet lehet a cipőfa, ami segít felszívni a nedvességet, ráadásul tartja a cipő formáját.

Ajánlott a cédrus, ami különösen jó a szagok ellen.

Persze a finom anyag, vékony talp és a használat miatt a tánccipők alapvetően nem túl hosszú életűek, érdemes vigyázni rájuk.

Ha nincs cipőfa, legyen váltócipőnk.

Két párral biztosan jól járunk, hiszen a cserélgetés miatt biztos, hogy tökéletesen ki tudnak száradni.

S persze véletlenül se viseljük máshol, mint a táncparketten.

 

 

Ami a tisztítást illeti, a bőr tánccipőt könnyebb ápolni, mint a szatént.

A cipőkefe segít megakadályozni az anyag mattulását, a különböző ápoló krémek és spray-k segítségével pedig szépen tudjuk tisztán és fényesen tartani a cipőt.

A szatén kényesebb anyag, enyhén nedves ruhával töröljük át szagtalanítás után, de semmiképpen ne áztassuk, mert több kárt okozunk vele, mint hasznot.

A talpkefe ugyancsak fontos eszköz a latin tánccipő ápolásában.

A talprész ugyanis a használat miatt hamar elkezd kopni, és az érzékeny hasított bőr két hónap után elveszti bolyhosságát.

Egy acélsörtés talpkefe villámgyorsan megoldja a frissítést.

Lehet kapni már talpemelőket, speciális talpbetéteket, melyekkel a tökéletes kényelmet érhetjük el, ne habozzuk kipróbálni ezeket se.

 

 

Végezetül szükséges megemlíteni a sarokvédőt, melyet műanyag és bőr változatban lehet kapni.

Három fontos feladata van: védi a padlót, jobb tapadást biztosít és tartósabbá teszi a tánccipő sarkát, ami gyorsan elhasználódik.

Mindezen kellékek segítségével garantáltan szép marad a latin tánccipőnk, és az élettartamát is meghosszabbítjuk.

 

.

.

.

<<< vissza tánccipő bolt

.