Karaktercipő története

 

A karaktercipőről szinte mindenki a bálokra asszociál, ahol bársonyba-selyembe öltözött urak és hölgyek táncolnak egymással a kornak megfelelő szabályok szerint. Az öltözet egységesen elegáns volt, és ez érvényesült a lábbelik tekintetében is.

A hölgyek komolyan vették az etikettet: többnyire 4 centis báli topánkát húztak fel, ami harmonizált ruhájuk színével. Férfiak esetében némileg egyszerűbb volt a kérdés: bőrcipőt viseltek fűzővel és 2 centis sarokkal.

Bár a bálban táncolt koreográfiák a 20. században születtek, e táncok ősei bizony már a 16. században léteztek, méghozzá a francia és brit udvarban. Ne gondoljuk azonban, hogy akkoriban olyan kifinomult volt a karaktercipő viselet, mint ma! Szó sem volt velúrtalpról, gumírozott pántról vagy épp szilikon betétről. Az uralkodói bálok alkalmával is azért még csizmát húztak.

Jóllehet, a magas sarkú cipő első igazi változatai már a brit királynő, I. Erzsébet udvarában láthatók voltak, az arisztokráciát igazán csak a 18. század végén hódították meg a báli táncok. A polgárság természetesen csak később ismerkedett meg az úri estélyeken divatos ritmusokkal, a munkásosztály pedig a 20. elején rendezte meg első táncmulatságait.

A karaktercipő fejlődésén a Charleston elterjedése dobott igazán. A dél-karolinai kikötővárosból induló tánc az 1920-as évek Amerikájából nagyon gyorsan átkerült a tengerentúlra, ahol maradéktalanul meghódította az európai táncőrülteket is.

Hódító útjára indult a női pántos karaktercipő, mindenkinek ilyen kellett, aki táncolni akart.  A férficipők egyedi színkombinációban pompáztak: fehér-barnában vagy fekete-fehérben. Az egyes lépések ekkoriban álltak össze egésszé, kifejlődtek a versenytáncok, összesítették a lépéseket és létrehozták a technikai szabályokat.

Fred Astaire és Ginger Rogers nélkül bizonyára más lett volna a tánc és a divat is, a 30-as évek világsztárjai számos alkalommal bemutatták a filmvásznon, hogy miért is ők a legnagyobbak. Tökéletes divatérzék, könnyed tánclépések.

Fred Astaire több szempontból is a férfiak hőse volt: nem csupán a kétszínű karaktercipőjét utánozták, de elegáns stílusát, csibészes mosolyát is megpróbálták ellesni. A mai férfi tánccipő nagyban emlékeztet az akkori stílusra: bőrből készült, fekete színű, 2 centis sarkakkal.

Ginger Rogers pedig mindenkit meghódított: a gyönyörű színésznő a férfiak álma volt, a nők pedig tetőtől talpig igyekeztek rá hasonlítani. Később elterjedt a legendás mondás is: bár Fred Astaire páratlan volt, Ginger Rogers pont ugyanazt meg tudta csinálni, magas sarkú karaktercipőben és hátrafelé.

A mai női tánccipők egy része visszaidézi ezt a kort: szaténból készült, pehelykönnyű felépítésű, fehér vagy testszínű vékonyodó, illetve kiszélesedő sarkakkal. Ezek a standard táncokra jellemzőek elsősorban, a latin táncoknál a férfiak matt bőr, kubai sarkú cipőt viselnek, a nők pedig fehér, testszínű, arany vagy ezüst szaténcipőt 5-6 centis kiszélesedő sarokkal.

 


.

.

.

<<< vissza a KARAKTERCIPŐ főoldalára

.